Szerelmemért

Hiúz képe
A nő, kit sosem feledtem
Démon volt, kit szerettem
Tüzes volt a tekintete, vörös a haja
Talán ő volt a nőstény ördög maga
Éles szemfogaival nyakamat harapta
Imádtam őt, testem minden izma akarta
Szerelmem, gyönyörű halhatatlan lény
Engem elhagytál, mert belém szerettél?

Álltam az utcán, néztem az égre
Vártam rá, hogy jöjjön értem végre
Elmúlt egy év, kettő is eltelt
De szívem csakis őérte vert
Bár ne vert volna soha többé
Együtt lehettünk volna örökké
De nem ölt meg, mert szeretett?
Régen elment, tán elfeledett?
Én bejártam a világot után
Nyomát sehol sem találva
Nem maradt más választásom
Vérem hát a többinek ajánlom
Ők talán majd megteszik
Mit szerelmem nem tudott
Szerelmünk még létezik,
Szerelmünk még nem lehet halott!

Szenvednem kell amíg élek
Haldoklik már bennem a lélek
Lassan élettelenné válik végleg
Belülről emésztenek e mérgek
A magány és a depresszió
Rám talál újból a vízió
Megmutatja a végzetem
Vámpírok élnek a véremen
Az nekik a táplálékuk
Lelkem az ő árnyjátékuk

Hosszú volt, de eljött a nap
Most már engem is éget a Nap
Emberekből táplálkozom
Szerelmemről ábrándozom

Évtizedek is elteltek
Mire sírját megleltem
Koporsójában egy halom por
Nem hagyott el, csak halott volt
Halott volt már réges-régen
Lelke most már békességben
Lent vár rám a Pokolban
Megyek utánad boldogan
Együtt leszünk végre...
S kisétáltam a napfényre


2008. október 04., Tab