Nélküled

Hiúz képe
Nyirkos és hideg
Merev és rideg
Kábult és összetört
Már minden eldőlt
Üresség és gyász
Fájdalom e nász
Vággyal telt élet
Magányosan élek
Fél lábbal a sírban
Tovább nem bírtam
Álltam a szobámban
Legnagyobb magányban
Kezemben a penge
Nem lehetek gyenge
El kellett vágnom
Tovább ne fájjon
Napfény az ablakban
Holló a magasban
Hallom hogy károg
Én már csak várok
Leülök egy székre
Megpihenek végre
A plafont bámulom
A lelkem árulom
A fény halványul
A szoba kitágul
Eszembe jut sok
Elfeledett dolog
Sokat nem éltem
De sok az emlékem
Tucatjával jönnek
A felszínre törnek
Becsukom a szemem
Megrázom a fejem
Nehéz a légzés
Erős a vérzés

Percek telnek el
Évek tűnnek el
...

Minden elhalkult
A napfény megfakult
...

Az igazat várom
A fényt nem látom
Sötét van és hideg
Csak egy halk hang sziszeg
...

Lefekszem az ágyra
Az utolsót várva
Forog velem a világ
Utolsó szó: Viszlát
Percek telnek el
Évek tűnnek el
...

Belépsz a szobába
Itt vagy te drága?
Hívtalak de nem jöttél
Itt hagytál, elmentél
Rám nézel, odalépsz hozzám
Megrázol, szólsz hozzám
Átölelsz és hívsz
Hallom hogy sírsz
De már messze járok
Testemtől megválok
Fájdalmam elviszem
Emlékbe elteszem
Szerelmed hiányolom
Ezt örökké gyászolom


2008. szeptember 22., Veszprém