Csak ha fáj

Hiúz képe
Ismét látni véltem,
Már azt hittem értem;
Nem ezt kértem, mégis léptem.
Forrongó vérem elhagyta régen
Szív zörejében dühöngő lényem.

Mikor hozzá értem,
Vakító dús fényben
Hittem, érzem, elmémben mélyen.
Nem kellett kérnem, őérte éltem,
De most csak élem magányos létem.

Még mindig félem
A magányt ébren,
Álmomban szépen örömöm érzem.
Meghalni régen lett volna érdem;

Mára csak fájdalmas üresség,
Mikor minden ködbe burkolózik
Szívem fájdalommal telt nyamvadék,
Csupasz magánytól nyüszítő omladék.

Belső világom összeomlik
Magányom egyre csak növekszik
Felemészti értelmem lényegét
Elemészti lényegem értelmét.


2009. november 22., Tab